Vízfelmelegítési különbözet elszámolása



A hőközpontban hiteles hőmennyiségmérőn megmért hő lakások közötti szétosztásának szabályait Budaörs Város Önkormányzat Képviselő-testületének a távhőszolgáltatás legmagasabb hatósági díjáról és a díjalkalmazás feltételeiről szóló 3/2005. (I.26.) rendelete szabályozza.


A 2. § (7) bekezdése rögzíti, hogy az épület egészére vonatkozó felhasznált hőmennyiségből a szolgáltató milyen módon kell, hogy meghatározza a vízfelmelegítésre és a fűtésre jutó részt:

 

„Távhődíj tartalma és elszámolása 2.§

(7) A vételezett hőmennyiség felhasználása fűtési és vízfelmelegítési célra fordítható. A mért összes hőmennyiségből az egyes szolgáltatásokra jutó részt számítással kell meghatározni az alábbiak szerint:- a vízfelmelegítésre fordított hőmennyiség egyenlő a felmelegített hidegvíz és a fajlagos felmelegítési hőszükséglet (0,24 GJ/víz m³) szorzatával,- a fűtési célú hőmennyiség egyenlő az összes hőmennyiség és a vízfelmelegítésre fordított hőmennyiség különbözetével.”


Látható, hogy a rendeletben meghatározott fajlagos felmelegítési hőszükséglet egy éves, átlagos, állandó érték, melynek előnye hogy a vízfelmelegítésért minden fogyasztó azonos ellenértéket fizet. Hátránya viszont, hogy nem veszi figyelembe az épületek sajátosságait, a fogyasztói szokásokat, a napkollektoros rendszerek kiépítését és adott esetben indokolatlanul növeli a fűtési célú hőfelhasználást.


A fajlagos felmelegítési hőszükséglet mutatja meg, hogy 1
vezetékes ivóvíz felmelegítéséhez és hőntartásához, hogy a kifolyócsapnál mindig jelen legyen legalább 40 °C melegvíz (cirkulációs hőveszteség) mennyi hőenergiára van szükség.


A cirkulációs hőveszteség nagysága függ az épületen belül lévő melegvíz-csőhálózat hosszától, annak szigetelésétől vagy szigeteletlenségétől és a benne áramló vízhőmérsékletétől. Hosszan elnyúló alacsony házak esetében a cirkulációs hőveszteség nagyobb, mint például a10 emeletes magas házakban, ahol az egy lakásra jutó melegvíz-csőhálózat hossza rövidebb.

A nagyobb cirkulációs hőveszteség magasabb fajlagos felmelegítési hőszükségletet eredményez. A fűtőmű szolgáltatási területén van néhány épület, ahol a fajlagos felmelegítési hőszükségletet tényleges értéke lényegesen (1,5-1,8 szeres mértékben) meghaladja a rendelet szerintit.

Budaörs Város Önkormányzata Képviselő-testülete a távhőszolgáltatás legmagasabb hatósági díjáról és a díjalkalmazás feltételeiről szóló 3/2005. (I.26.) Ökt. sz. rendeletének 2. § (7) bekezdését az alábbiak szerint módosította 2011. októberében:

„(7) A vételezett hőmennyiség felhasználása fűtési és vízfelmelegítési célra fordítható. A mért összes hőmennyiségből az egyes szolgáltatásokra jutó részt számítással kell meghatározni az alábbiak szerint:

- a vízfelmelegítésre fordított hőmennyiség egyenlő a felmelegített hidegvíz és a fajlagos felmelegítési hőszükséglet szorzatával. A fajlagos felmelegítési hőszükségletet a fűtési időszak kezdetét megelőző négy hónap (május 1-szeptember 1.) hőközpontban hiteles mérőkön mért hőfelhasználásának és a felmelegített hidegvíz mennyiségének a hányadosaként két tizedes értékre kerekítve (pl. 0,24 GJ/vízm3) kell meghatározni. A fajlagos felmelegítési hőszükséglet értékének megváltoztatására csak évente egyszer október 1-jei hatállyal van lehetőség.

- a fűtési célú hőmennyiség egyenlő az összes hőmennyiség és a vízfelmelegítésre fordított hőmennyiség különbözetével.”

A fenti jogszabály változásából következik, hogy a fajlagos vízfelmelegítési hőszükségletet 2011. október 1-től az adott épület hőközpontjában hiteles mérőkkel mért hő- és vízfelhasználás hányadosaként kell meghatározni.

 

Fajlagos vízfelmelegítési hőszükséglet alakulása 2019. - Táblázat
Kattintson ide!

 

A másik hőveszteséget növelő tétel a lakóközösség által igényelt legalább 48-50 °C melegvíz hőmérséklet, melynek a kifolyócsapnál való biztosításához a hőközpontban 53-55 °C-ra kell felmelegíteni a vizet.

Ha a lakóközösség számára elegendő lenne a rendeletben előírt minimálisan 40 °C-os melegvíz, akkor a cirkulációs hőveszteség jelentősen csökkenthető lenne, melynek következtében a fajlagos felmelegítési hőszükséglet tényleges értéke 0,24 GJ/víz alatti számot adna.

Mindebből az következik, hogy egy adott hónapban a vízfelmelegítési hőszükséglet alapján számolt használati melegvíz előállítására és a hőntartásra felhasznált hőmennyiség csak véletlenszerűen egyezhet meg a hőközponti elszámoló hőmennyiségmérőn mutatott tényszerű értékkel, vagyis a különbözet kialakulása egy természetes folyamat következménye.


A rendelet szerint a szolgáltató a különbözetet fűtési célú hőmennyiségként számlázhatja le, vagy írhatja jóvá.

Ez éveken át úgy történt, hogy az októberi hőfelhasználásról kiállított novemberi számlában (amikor már volt fűtési szolgáltatás) a májustól szeptemberig kialakult különbözet fűtési célú hőfelhasználásként jóváírásra vagy kiterhelésre került. Gyakorlatilag ekkor került szinkronba az elszámoló hőmennyiségmérőn mutatott fogyasztás a leszámlázottal.


Miután az utóbbi években előfordult néhány társasház esetében a magas vízfelmelegítési hőszükséglet okán, hogy a különbözet kiterhelése annak nagysága miatt csak több részletben valósulhatott meg, ezért az eddigi gyakorlattól eltérően májustól a különbözet elszámolása havonta történik meg.

 

Összefoglalva


A távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény 44. § (1) bekezdése szerint:


„44. § (1) A díj kiegyenlítése a tulajdonosok egymással történő megállapodása szerint együttesen vagy külön-külön épületrészenként is történhet. Külön történő díjfizetés esetén a díjépületrészenkénti (pl. lakásonkénti) megosztása és a díjfizetők részére történő számlázása – a tulajdonosok által meghatározott arányok, valamint az üzletszabályzat rendelkezései szerint– a távhőszolgáltató feladata. Az érdekeltek megállapodásának hiányában és egyebekben a díjfizetés feltételeire az önkormányzatnak a díjalkalmazási feltételekről szóló rendelete azirányadó.”


Fentiek alkalmazását egészíti ki a törvény végrehajtási utasítása, a 157/2005. (VIII. 15.) Korm. rendelet 3. sz. mellékletében rögzített Távhőszolgáltatási Közüzemi Szabályzat 19.2.pontjában:


„19.2. Abban az esetben, ha felhasználó épületrészenkénti díjszétosztást igényel [Tszt. 44. §
(1) bekezdés], a távhőszolgáltató köteles azt a felhasználó által megadott és meghatározott díjszétosztási arányoknak megfelelően végrehajtani. a díjszétosztási arányok megállapításacéljára a 19.4. pontban foglaltak szerinti fűtési és költségmegosztó melegvíz mennyiségmérők is alkalmazhatók.”


Tehát a jogszabályok szerint a társasházaknak jogában áll eldönteni, hogy a hőközpontban hiteles mérőn mért hőmennyiséget a távhőszolgáltató milyen díjszétosztási szabályok alkalmazásával végezze el, természetesen figyelembe véve a végrehajtási utasítás egyéb rendelkezéseiben foglaltakat, amilyen pl. 18.3. és a 18.3.3. pont:

.„18.3. A használati melegvíz-készítés céljára felhasznált hőmennyiség felhasználónkénti
meghatározása történhet:…”


„18.3.3. a felhasználók által elfogyasztott használati melegvíz mennyiségének hőközponti hiteles mérésével, amely esetben a használati melegvíz készítéshez felhasznált hőmennyiséget a felhasználási helyet ellátó hőközpontban beépített hiteles vízmennyiség-mérőn mért használati melegvíz-mennyiség és az adott hőközpontban 1
közműves ivóvíz felmelegítéséhez szükséges hőmennyiség szorzata adja,…”


A fentiekből következően a társasház közgyűlése számára a jogalap rendelkezésre áll ahhoz, hogy a fajlagos vízfelmelegítési hőszükséglet, az önkormányzati rendelet szerinti 0,24 GJ/víz
fix értékről, az adott épületben ténylegesen kialakuló értékre változzon.

 

Végezetül szeretnénk leszögezni, hogy a fajlagos vízfelmelegítési hőszükséglet változtatása az épület egészére vonatkozó fogyasztói közösség számára nem okoz többletköltséget !

Vagyis, ha 100 egység felhasznált hőenergiából eddig 80 egységet fordítottak fűtésre és 20 egységet vízfelmelegítésre, akkor a vízfelmelegítési hőszükséglet növekedésével pl. 25 egységet fognak vízfelmelegítésre fordítani és 75 egységet fűtésre és fordítva.

 

Óraállás bejelentő nyomtatvány letöltése
Kattintson ide!

 

Melegvíz fogyasztás bejelentése online formában
Kattintson ide!

 

A szolgáltató működési területén az épületek energetikai jellemzőinek tanúsításáról szóló 176/2008. (VI. 30.) Korm. rendelet 9. §-a szerinti, az épületek energetikai jellemzőinek tanúsítását végzők, továbbá az energiaauditot, energetikai szolgáltatást végző, külön jogszabály alapján kijelölt vagy akkreditált szervezetek nyilvántartásának elérhetősége, továbbá az energiahatékonyságot javító intézkedések, programok hozzáférhetősége.

1 - Magyar Építész Kamara

2 - Magyar Mérnöki Kamara

3 - Nemzeti Környezetvédelmi és Energia Központ Nonprofit Kft.

 

Kattintson ide-1!

Kattintson ide-2!

Kattintson ide-3!

 

 

 

TH-4.d TH-4.a TH-4.b TH-4.c